Elcsépelt, de az oroszok tényleg a spájzban vannak. Már megint. Lassanként nem múlik el csapatalapú FPS anélkül, hogy a ruszkik meg akarnák hódítani a fél világot; avagy legalábbis a földdel egyenlővé tenni Európát és az USA-t. Persze a mélységesen unalmas és elcsépelt háttértörténet kit érdekel, ha a körítés és a játék jó – és a Bad Company esetében mindkettő kiváló.

A Battlefield sorozat nem egészen nyolcéves történelme során eljutottunk a kötelező második világháborútól Vietnámon és a közeljövő háborúján át a közel másfélszáz év múlva vívandó sci-fi összecsapásokig. Közben irthattunk a gaz németeket, a vietkongot, az oroszokat, a kínaiakat, az oroszokat, és most újabb nagy csavarral újból az oroszokat. Avagy, hatalmas dramaturgiai fordulattal, az amerikaiakat is. Ki gondolta volna?

A lényegi koncepció alapvetően mit sem változott az évek során, hiszen a hangsúly már kezdetben is azon volt, hogy a két és fél tucatnyi játékos eltérő kasztokkal hogyan mészárolja egymást kézifegyverek és különféle járművek segítségével, illetve a későbbiekben mindez kiegészült azzal, hogy hogyan gyűjti szorgalmasan a pontokat az újabb és újabb rangok, fejlesztések eléréséhez. Amihez, mint tudjuk, precíz fejlövéseken át vezet az út.

Az alapokhoz a Battlefield Bad Company 2 sem nyúlt hozzá, hiszen szigorúan nézve most is vannak kasztok (szám szerint négy), használható járművek (sok), szembenálló felek (kettő egész), amiből az egyik az orosz, a másik meg meglepő módon nem orosz. Azonban a béta verzió kipróbálása után elmondható, hogy mindez nemhogy nem hat álmosítónak, hanem a körítés miatt kategóriájában az eddigi egyik legjobb élményt nyújtja, s paradox módon maga a megtestesült háborúellenes propaganda is. Ugyanis akinek pár környi Bad Company 2 után marad kedve és lelkesedése a jelenkor háborúiban gyalogot játszani, annak már óvodában is Ak-47-es volt a jele.

Mindennek oka alapvetően a körítésben keresendő. Ez ti. roppant meggyőzőre sikeredett, hiszen a hangeffektek garmadája akarja elhitetni velünk, hogy most aztán tényleg javában dúl a háború: az éteren át állandóan hallhatók a különféle utasítások, kommentálások zord katonamódra, a géppuskaropogás és a robbanások szintén stabil aláfestő zenét varázsolnak. Erre mondhatnák sokan, hogy de kérem, ez minden egyes hasonszőrű játékban megvan! Igen, megvan. Azonban az eddigi lehető legélethűbb hatást toronymagasan a BFBC 2 éri el, ami főleg az első órában szinte sokkoló, hiszen a kezdő játékos annyit észlel, hogy egyrészt eddigiekben soha nem hallott minőségben és precizitással szólal meg a háború, másrészt a Bad Company 2 első nekifutásra a káosz maga. Az elmúlt tizenhat évben játszottam már egy-két FPS-sel, amelyek között akadt egypár többjátékos módra kiélezett darab is, de jelen esetben az első fél órában csak pislogtam. Miután a meghökkenésen felülemelkedve ignoráltam a hangalakból támadó, a háborús valóságot roppant hatékonyan elhitetni akaró audiorészt, fel kellett dolgoznom, hogy miért lő ki mindig félpályányi távolságból egy mesterlövész, akit ráadásul esélytelen kiszúrnom? Aztán, mikor végre biztos helyre érek egy telepített géppuskához, miért lövik ki alólam a házat is konkrétan?! Aztán pedig...

Összességében beletelt majd' egy órába is, mire képes voltam nagyobb lendülettel elkezdeni gyűjteni a pontokat, és végre felfogni, mi is történik körülöttem. Például azt, hogy a sajtóanyag nem túlzott, hiszen itt az első részhez hasonlóan, de azt messze felülmúlóan tényleg szinte minden ripityára lőhető, és ennek valóban fontos szerepe is van. Nem pusztán arról van szó, hogy abszolút kedvtelésből kidöntünk pár fát, hanem az épületeket ha nem is az alapokig, de igen jelentékeny mértékben lerombolhatjuk, aminek mondanom sem kell, értelemszerűen mind a védekező, mind pedig a támadó csapat szempontjából igen nagy jelentősége van, ráadásul óriásit dob a hangulaton is. Ugye, az a bizonyos háború életérzés, amikor elszabadul a pokol... na, ezt itt telibe kapjuk. Meg a golyókat is. Hiszen a látótávolsággal nem spóroltak a DICE szakijai, így ha a pálya másik végére nem is lőhetünk át, tisztes távolságokból irthatjuk a népet. Avagy, ha pechünk van, ők minket.

Azon kívül, hogy minden harmadik amerikai katona úgy néz ki, mintha Fidel Castro elveszett unokaöccse lenne, a desing jó, a grafika pedig kimondottan látványos tud lenni, dacára annak, hogy a szépen kidolgozott modelleket jobbára akkor fogjuk közelebbről látni, mikor a mi legyilkolásunk után rájuk közelít a kamera.

Járművek tekintetében a fejlesztők ígérnek minden földi jót: amit a bétában láttunk, az ennél azért némileg soványabb – igaz, csupán egyetlen pálya áll rendelkezésre jelenleg. Az eddigi tapasztalatok alapján megkockáztatnám, a járműveknek némileg kevesebb a szerepük, mint a korábbi részekben, hiszen jóval limitáltabb számban találhatóak a pályán; de mivel itt hangsúlyosan csupán egyetlen eddig látott térképről van szó, erősebb kijelentéseket megkockáztatni aligha lenne ildomos. A teljes létszám járművek terén mindenesetre nagyjából tizenöt páncélozott ketyerét ígér a harckocsiktól, a helikoptereken át a csapatszállítókig.

A kasztok tekintetében bő tucatról nemigen beszélhetünk, de még szűk tucatról se, hiszen egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl élt négy tengerészgyalogos: a mezei gyalogos, a felcser, a technikus és a mesterlövész. Különösebb magyarázatot aligha igényelnek, hiszen akárcsak a három kismalacról, úgy róluk is tudja mindenki, hogy általában miben is mesterkednek, azzal a különbséggel, hogy ők a házat nem felépítik, hanem pozdorjává zúzzák. Azt azonban már kevesebben tudják – ámbár sejtik –, hogy milyen fejlesztéseket lehet elérni hozzájuk, elvégre a Battlefieldeknek már jó ideje a ranglétrán való emelkedés, és az ezzel szinkronban kapott újabb fegyverek és képességek adják a savát-borsát. Egy képesség itt, egy fegyver amott, amelyekből tizenhármat illetve tizenötöt kaphatunk meg összesen, s az aktuális összeállítást természetesen mi határozhatjuk meg a játékba belépve, illetve minden egyes elhalálozásunk után is.

A béta tapasztalatai alapján a hamarosan érkező Bad Company 2 egy kitűnő játék lesz, amelyről persze hiába mondanám, hogy hosszú időre le fogja kötni a játékosokat, ha egyszer záros időn belül nyilván lesz itt folytatás is: az első rész megjelenése óta is mindössze bő másfél év telt el. Azonban még legalább másfél évig a saját kategóriájában aligha talál legyőzőre a Bad Company 2.

forrás: pcdome

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.