A Crusader Kings II-ről írt ismertetőben megemlítettem, hogy a fejlesztők hogyan igyekeznek javítani a játékon patch-ről patch-re, és hogy emiatt a megfogalmazott kritikák idővel tárgytalanná válhatnak. Nos, pont emiatt írom ezen sorokat, hogy bemutassam, hogyan is fejlődött a CK2 a megjelenése óta eltelt nagyjából kilenc hónapban.
A Crusader Kings II az Europa Universalisszal vagy a Hearts of Ironnal ellentétben nem kiegészítőkre, hanem DLC-kre épít, amelyeket így könnyebben és gyakrabban tudnak megjelentetni. Amellett, hogy a kvázi kiegészítők is DLC-ként jelentek meg, van számos hagyományos értelemben vett DLC is, úgymint portré-, címer- és egység csomagok, vagy extra soundtrackek. Ezekre külön nem fogok kitérni, hiszen egyrészt nem túl drágák (1-2 euró/db), másrészt pusztán kozmetikai jellegűek, így a játékmenetet egyáltalán nem befolyásolják.

Ruler Designer
Vagyis uralkodó-tervező. Ez volt az első DLC, ami túllépett az optikai tuningon és további lehetőségeket nyitott meg magában a játékban. A neve alapján a funkciója is elég egyértelmű: a játék indításánál „tervezhetünk” egy saját uralkodót. Egy játékban, amely amúgy is erősen épít RPG elemekre, mondanom sem kell, ez mekkora telitalálat. Megtervezhetjük uralkodónk kinézetét, címerét, és kiválaszthatjuk tulajdonságait is. Hogy ne lehessen egykönnyen übermensch-eket gyártani, az egyes tulajdonságok befolyásolják az uralkodó életkorát. A jó tulajdonságok növelik, míg a rosszak csökkentik, így muszáj középútra törekedni. Ha mindennel megvagyunk, nekiláthatunk saját alapítású dinasztiánk felvirágoztatásának.

Sword of Islam
Az ismertetőben fő negatívumként említettem meg, hogy a muszlim uralkodókkal nem lehet játszani. Ezt később egy patch-ben modolhatóvá tették, de az igazi áttörés mégiscsak a Sword of Islammal következett. A muszlimok nem csak játszhatóak lettek, hanem teljesen egyedi játékmenetet is kaptak. Egyedi eventek és decisionök (Ramadan, mekkai zarándoklat stb), megjelent a poligámia és egy teljesen új mechanizmus, a dekadencia. Ez utóbbi az igazán jelentős változás, hiszen gyökeresen változtatja meg a játékmenetet. Lényege, hogy minden családtag, akinek nincs földje vagy munkája a tanácsban, dekadenciát generál, ami ha túl magas, csökkenti a bevételt és a hadsereg hatékonyságát. Ha tartósan magasan marad, felkelést kockáztatunk, ami könnyen a játék végét jelentheti. Emiatt a muszlim uralkodóknak folyamatosan új földekre van szüksége, amit viszont az új CB-kkel könnyebben meg tudnak szerezni. Őket nem kötik olyan szorosan a különböző címekre támasztott igények (claim), mint a keresztény uralkodókat.

Történt azonban még egyéb, nem csak a muszlimokat érintő változtatás is. Bekerült a játékba legalább egy tucatnyi új királyi és császári cím is. Felbontották több királyságra Franciaországot, a Német-Római és a Bizánci Császárságot és az egyébként meg sem szerezhető Kazáriát is. Az új császári címek között pedig olyanokat találunk, mint Skandinávia, illetve az Arab és Perzsa birodalmak. Ezek megszerzése mind új célkitűzést jelenthet a játékosok számára. Továbbá bevezették a de-jure driftet, ami azt jelenti, hogy ha egy királyság 100 évig birtokol egy egész hercegséget (duchy) ami egyébként jogilag (de-jure) nem tartozik hozzá, akkor az „átsodródik” az új királysághoz. Ez hasonlít az EU3 core-jaihoz, amiket a tartományok 50 éves birtoklásával lehetett megszerezni, illetve elveszteni. A keresztes háborúk és a dzsihadok is fejlődésen mentek keresztül. Ezek most már konkrét háborúk, amelyeket az adott vallás feje indítja egy de-jure királyság megszerzéséért. Aztán a hittestvérek szabadon csatlakozhatnak, és ha sikerrel járnak, a meghódított területet az a résztvevő kapja mindenestül, aki a legnagyobb mértékben járult hozzá a sikerhez (war contribution).
Technikailag a változtatások teljes egészében az ingyenes patch-ben találhatóak és a DLC csak ahhoz kell, hogy a muszlimok konkrétan játszhatóak legyenek. Ha valaki nem akar kimondottan muszlimokkal játszani, nyugodtan kihagyhatja ezt a DLC-t, de ez esetben a más hitre való áttéréssel immár automatikusan véget fog érni a játék.

Legacy of Rome
A Legacy of Rome az előzőhöz képest egy jóval kisebb léptékű kiegészítő. A nevével ellentétben nem csak Bizáncra fókuszál, mert az egész ortodox vallás működését is jelentősen megváltoztatja. Természetesen lehetőségünk van újraegyesíteni a Római Birodalmat és megszüntetni az egyházszakadást, ahogy az egy jó Bizánc DLC-től el is várható. Emellett kapunk még rengeteg eventet, hogy színesítse a játékot. Az ortodox egyházat érintő változások ugyanakkor igen jelentősek. A katolikus egyházzal ellentétben itt nem volt egy központ (a pápa), hanem volt egy sor ún. autokephal pátriárka. Ez szó szerint „önfejűt” jelent, és arra utal, hogy felette nem áll más egyházi méltóság a hierarchiában. Ez a játékban úgy jelenik meg, hogy minden ortodox király udvarában a káplán tanácsi pozíciót betöltő személy egyben a pátriárkája, vallási értelemben a vezetője is lesz az adott területnek. Mivel a pátriárka egyben a király vazallusa, így az uralkodó befolyása lényegesen nagyobb lesz a vallási döntésekben, mint amilyen például a kiközösítés. A Pentarkia ezt némileg felülírhatja. Ez a korai kereszténység öt, hagyományosan legtekintélyesebb püspöki székhelyét jelenti, amelynek élén mind pátriárkák álltak. Ez az öt székhely Róma, Konstantinápoly, Jeruzsálem, a szíriai Antiókia és Alexandria. Ha ezeket a pozíciókat ortodox püspökök töltik be, pátriárkának számítanak, függetlenül attól, ki a királyi tanácsban a káplán. Az egyházszakadás megszüntetéséhez egyébként szükség a van a Pentarkia visszaállítására.

A DLC-ben helyet kaptak még más, Bizánchoz szorosan nem köthető módosítások is. Az egyik ilyen a liege-levy-k. Ez azt változtatja meg, ami alapján a program kiszámolja a vazallusoktól igénybe vehető seregek létszámát. A korábbiakkal ellentétben már csak a közvetlen vazallusaink véleménye számít abban, mennyi katonát bocsátanak rendelkezésünkre, a kötelezőn kívül, illetve ezek a seregek nem provinciánként, hanem egyben, a vazallus székhelyén jelennek meg a térképen, így jelentősen csökkentve a mikromenedzsmentet, amiből még sajnos így is van elég. Egy másik lényeges változás a fegyveres kíséretek (retinue) bevezetése. Ez amolyan korai állandó hadsereg. Fenntartása nem igényel pénzt, mint a levy-k, csak akkor, ha erősítésre szorul. A fegyveres kíséretek lényegesen befolyásolják a játékmenetet, hiszen a levy-kkel ellentétben közvetlen befolyásunk van az összetételükre, így nagyobb létszámban juthatunk hozzá például nehézlovasokhoz vagy pikásokhoz, ami csatákban döntő lehet.
Korábbi plotokat vált ki a szintén újonnan bevezetett faction rendszer. A vazallusok immáron legálisan szervezkedhetnek egy közös cél elérése érdekében, mint például a függetlenség vagy a crown authority csökkentése. Ez az új rendszer nagyobb mozgásteret ad a vazallusoknak, kihívássá teszi a nagy birodalmak összetartását, és nagyon jól modellezi le a játékban a korai rendi fejlődést. Technikailag a liege-levy-ket, az autokephal pátriárkákat és a factionöket az ingyenes patch tartalmazza, a DLC-ben találhatók pedig a spéci Bizánci eventek, decisionök és a retinue-k. Ez utóbbi miatt azonban annak is érdemes beszerezni a Legacy of Rome-ot, aki egyébként nem játszik sokat Bizánccal, mert a fegyveres kíséretek minden uralkodó számára elérhetők és jelentősen bővítik a taktikai lehetőségeket.

Sunset Invasion
Az előző kettővel ellentétben ez nem kiegészítő, hanem a szó szoros értelmében vett DLC. Mégpedig egy alternatív történelem DLC: az aztékok partra szállnak Nyugat-Európában, és mindenkit lekaszabolnak. Mivel a játék során a térkép keleti felét rendszeresen hazavágja három horda is (Ilkhanate, Arany Horda és Timur papa), az elképzelés az volt, hogy legyen egy ilyen a nyugati oldalon is.

Az ismertetőben említettem, hogy a Paradox játékok megjelenésükkor korántsem tökéletesek, viszont a fejlesztők folyamatosan igyekeznek javítani rajtuk a patch-ekkel, kiegészítőkkel. Pont ezért vállalkoztam jelen cikk megírására is, hiszen a Crusader Kings II jelenlegi formájában már alig hasonlít arra a verzióra, amiről az ismertető is született. Ha mondhatom azt, minden tekintetben fejlődött a korábbiakhoz képest. A Sunset Invasion, bejelentésekor igen heves (mérges) reakciókat váltott ki egyes rajongókból, hogy a Paradox miért nem komolyabb tartalmakon dolgozik. Johan Anderson egy interjúban elárulta, hogy a Sunset Invasionön szinte csak a grafikusok dolgoztak, és a Paradox nem hagyta abba a komolyabb tartalmak fejlesztését. Annyira nem, hogy a következő majd valamikor újév tájékán érkezik. Az interjú óta pedig az is kiderült, hogy ez a legújabb kiegészítő a kereskedő köztársaságokkal (Velence, Hanza) fog foglalkozni, amit a rajongók szintén nagyon sokszor kértek. ■

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.