GTA-val játszani jó. Mert lehet benne autót lopni. Aztán autóval tömegeken keresztülhajtani. Utána pedig szitává lőtt autóstól felrobbanni, és elölről kezdeni az egészet. Azaz autót lopni... aztán lemenni és lerészegedni egy motoros kocsmában, miután elkísértük a Szaharánál csupán kicsit homokosabb főnökünket ruhát venni. Kérdezhetné erre az átlagos GTA fan, hogy akkor most mi van? Grand Theft Auto: Episodes from Libery City, kérem, ez van.

A tavalyi év elején illetve végén debütált Xbox 360-ra a Grand Theft Auto IV két kvázi kiegészítője, manapság roppant népszerű letölthető tartalom formátumban. Nemrég PC-re (és PS3-ra) is megérkeztek, némileg hagyományosabb, kör alakú DVD (ill. Blu-ray) formájában. A The Lost and Damned és a Ballad of Gay Tony technikailag kevéssé különül el egymástól, hiszen a menüben választhatjuk ki, hogy melyik történetet akarjuk végigjátszani – ez pedig körülbelül 9 óra lesz fejenként, ami igen tisztes játékidőnek mondható holmi letölthető tartalmak esetében.

A The Lost and Damned egy motoros banda hétköznapjaiba kalauzol el bennünket, ahol a játékot elnézve szex ugyan kevés akad, de a rádiót bekapcsolva rock’n’roll viszont minden mennyiségben. És persze ellenfél is, hiszen mi mással is múlatná egy efféle banda az idejét, mint a rivális társaságok likvidálásával? Főhősünk, Johnny Klebitz első ránézésre abszolút nem szimpatikus, de csak azért, hogy mikor másodjára nézünk meggyötört orcájára, még annyi szimpátiát se érezzünk irányában, mint első nekifutásra. Meglehet, harmadszorra már a monitor is borul a nagy nézelődésben. Balra, el. Hősünk agyontetováltságát nagyjából egy láncfűrész finomságához hasonló lelkivilággal tetézi, amelyre abszolút modortalansága teszi fel a virtuális koronát. Egy szó mint száz, a Grand Theft Auto széria egyik legantipatikusabb főhősét kapjuk meg, akinek ráadásul még a fizimiskáját sem változtathatjuk meg érdemben, hiszen az alapokat adó GTA IV-gyel ellentétben ruházkodni nem fogunk a The Lost and Damnedben, következésképpen ugyanazt az übermacsó motoros szerelést nézhetjük a játékidő során. De maga Libery City sem változott sokat, hiszen azon kívül, hogy feltűnt egy rakat motoros, illetve ezzel szinkronban új motorfajták jelentek meg, amelyek lényegesen jobb vezetési modellt kaptak, sok újdonságot nem fogunk találni a bűn városában, és a játékmenetben sem. Kivéve talán azt az apróságot, hogy a kiegészítőt nyugodtan elnevezhetnénk "Grand Theft Motorcycle"-nek is, hiszen a sorozat eddigi részeitől eltérően, de a kerettörténetből logikusan adódóan igen sűrűn dalolászhatjuk a "Born to be Wild"-ot, miközben egészen az első szembejövő fáig repesztünk chopperünkel. Mással nem nagyon, hiszen bár a GTA játékok történetében valóban nóvumnak tekinthető, hogy főként motorral fogunk furikázni, a megszokott változatosság az egyéb közlekedési eszközöket tekintve ezúttal elmarad: nem fogunk se helikoptert, se motorcsónakot, se fűnyírót vezetni. Amennyiben meggyűlik a bajunk Libery City kiterjedt bűnszövetkezeteinek valamelyikével, csapattársainkat is bevonhatjuk a mókába egy egészen elképesztő technikai vívmánnyal: felhívjuk őket telefonon. Ők pedig jönnek, fejlődnek, és rosszabb esetben meghalnak, de aggódnunk nem kell, mert mindig akad valaki, aki beáll közénk golyófogó státuszba.

A The Lost and Damned története viszonylag jó, az átvezető animációk ha lehet, még élettel telibbek, mint az eddigiekben, és bónuszként számos karakter visszaköszön a GTA IV-ből, kezdve magával Nico Bellickel. Mi több, az oldalán olyan küldetéseket is újrajátszhatunk, ahol Johnny valóban feltűnt a GTA IV-ben.

Tapló barátunkkal ellentétben a Ballad of Gay Tony az élet fényűzőbb, ámbár nem kevésbé sötét oldalát mutatja be Louis Fernando Lopes fő- (de nem cím-) szereplésével. Központi figuránk családja nyilvánvalóan nem Norvégiából emigrált az USA-ba, hanem inkább a Dominikai Köztársaságból, s gyermekkorát a kvázi gettóban megélve, néhány évet a sitten lehúzva érett közepesen tisztességes állampolgárrá. Közepesen tisztességessé, igen, hiszen nem egy kimondott bűnözővel állunk szemben, hanem egy, az éjszakai, de nem feltétlenül alvilági életben boldogulni igyekvő emberkével, akinek persze mindig van gondja a szeretett mamára. Meg a haverokra, akik piti bűnöző létüket próbálják nagyobb akciókkal feldobni, azonban a csúcs helyett mindig kis híján a rendőrség szeretetteljes ölelésébe futnak.

folytatás és forrás: pcdome

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.